Tudom én is, h nyitott szemmel álmodom - de hát ez esik jól. Most kinézek az ablakon: körös körül fehér hó mindenütt. A szobában szuszognak a gyerekek. És ezek a gyerekek semmit nem tudnak arról a fajta az epéről amiről beszéltünk, és el sem tudják képzelni, h létezik olyan világ, ahol epe csöpög az emberekből. Nem is beszélek nekik róla, mert úgysem értenék, azt gondolnák, megint csak egy sztori, egy újabb példány a fater hihetetlen történeteiből, oda tennék a disznóöléses sztorik, meg a többi hihhhetetlen brutális történet mellé, h az én nagymamám reggel csirkét ölt, és véresrántotta volt a reggeli, ebédre leves és csirkepörkölt, vacsorára meg ami maradt. És hogy az elvágott nyakú csirke még szaladgál az udvarban. Horror. Persze csippantják a horrort. De húst nem esznek, pedig a múltkor elmagyaráztam, h a gulya ezer lábon járó hűtőszekrény volt, és a leölt állatokat azok az emberek az utolsó szőrszálig feldolgozták - ez is ment apa horrorgyűjteményébe. Szent borzongás..
De a szemetet nem dobálják el - sőt kiselőadásokat kapok a környezettudatos életről. Szelektív szemétgyűjtés - tudod évente hány hordó kőolaj megy el ezekre a pillepalackokra? Stb. Semmiféle intolerancia, gyűlölet nincsen bennük. Semmi. A suliban mennek a bunyók, izmoskodnak, verekednek, petárdát dugnak a postaládába, stb. - de nem gyűlölnek. Megbántani a másikat azt nem szabad. Elverni igen, megbántani nem.
Este boltban voltunk, és ahogy hazafelé sétáltunk, eszembe jutott, h mennyire káros dolog, h otthon epe csorog a tanárokból is, h jön egész kis gyermekkortól a gyűlölet, képtelen kivonni alóla magát az ember. Kilépsz az ajtódon, köszönsz a szomszédnak, aki hajnali kettőig óbégatott, néz, mert köszöntél, pedig mindig köszönsz de, ő meg soha nem köszön se előre, se vissza, de úgysem miatta, magam miatt köszönök, mert szórakoztat a bárgyúsága, és talán azért nem köszön vissza, mert érzi ezt. Persze nem ezért nem köszön vissza. Azért nem köszön vissza, mert egy büdös nagy tirpák. Azért. Jó reggelt Budapest! Alaphang megvan. A postaládáknál felirat, h szakadjon meg az igénytelen állat, aki megint ideszart. Kapualj behugyozva.
Az utolsó időben biciklivel jártam, mert egyszerűen nem volt gusztusom a bkv-hoz. Biciklizni jó - leszámítva, h Budapesten nincsenek bicikliutak. De biciklisek vannak. Az ember megy, ahol tud, igaz néha kockázatos, de Budapesten ugye a levegő miatt is káros az egészségre a bicajozás, szóval nem azért teker az ember, mert egészséges akar lenni. Tuti, h a Mester utcából áttekerni a Rómaifürdőre károsabb az egészségre, mint fél doboz cigi. Pedig egész gyorsan megvan, ha nem ütnek el. Ez az egészben az a legszomorúbb, h Magyarországnak kitűnő adottságai vannak, a Földkerekség legjobb helye lehetne - csak hát az emberek..
Errefelé azt szokták mondani, Turku minden szempontból tökéletes város lenne, ha nem élnének ott turkuiak.. Nem is tudom, miről jutott ez az eszembe. Régen jártam már Turkuban. Nem is vágyom oda. Elég nagy tufák a turkuiak, az biztos, ilyen finnsvéd pszeudo-elitisták, akiknek a szülei még talán sokkal jobban éltek, műveltebbek is voltak, mint a (vörös) közép-finnek, de ennek azért már nagyjából van vagy nyolcvan éve. Való igaz, h valamikor Turku volt Finnország legnagyobb városa, sőt fővárosa, de ez is kétszáz éve múlt.
De az epecsöpögtetésnek itt nyoma nincs, itt még a rasszisták sem epések, egyszerűen csak dühösek, és a leginkább azért dühösek, mert lenézik őket. Mindenkinek megvannak a körei, a magánszférája, amibe nem lehet belépni. Tilos. Ha buzi, buzi, ha fekete, fekete. Magánügy. Ha seggfej, nem kell vele szóba állni. Küldjétek el. - mondom a kölköknek. Ha gondoljátok leverem a fejét, mert én ilyen horrorfater vagyok, tudjátok, tüzesmagyar, csilimágus, nálunk ősi örökség a fejleverés, vérrel készítjük a rántottát, meg ilyenek. Megoldjuk. Rendben.
Szerintem az okoskodó szakállasbácsik ezt nem fogják, a politikusok sem fogják. Hatalom, egy falatnyi befolyás érdekében uszították és uszítják egymásnak az embereket. Nem értik, hogy egy egész nemzedéket vágtak tönkre. Nem értik, mit tettek. Húsz év alatt egy olyan nemzedék nőtt föl, ami fásult, és ha kitörni próbál ebből a fásultságból agresszívan, vagy "megoldom okosban" próbálja tenni. Miért foglalkoznék azoknak a véleményével, akiknek ennyire futotta? Mit mondhatnának, amit meg kéne hallgatnom? Gyakran ismétlem: gyümölcsből ítélni. Ez a gyümölcs rothadt. Szerintem szimplán szégyellniük kéne magukat azoknak, akik termesztették: a takonybajszú-csulaszakállú embereknek. De nem fogják megtenni. Azt gondolják, ha hangoskodnak, nem venni észre, h rohadt a gyümölcsük. Azt gondolják, mert irtózik megszólítani őket, nem is látja a lehányt ingmellet az ember. Azt képzelik, a parfüm elnyeli a bűzt. Sehonnai embernek tartom őket.
A múltkor összevesztem egy régi barátommal, vagyis megorrolt rám. Ő jobbsi. Nem zavart sosem. Én anarchista vagyok, ha nem zavar, oké. De aztán valahogy odakerült a szó, h papírgalacsinnal dobálás. Mondom, hát azt nem szabad. Nem tetszett. Semmivel nem dobálhatod a másik embert. Ember nem dobálózik... nincsen már megkövezés, ilyesmi. Jelzőkkel szabad, tárggyal nem, mert fogok egy fejszenyelet, és megcsapkodlak vele, és nem mondhatod, h én kezdtem, mert te dobtál. Anyukádat dobáld. Megsértődött. Sajnálom. Nem lehet dobálni a másik embert, ez ilyen egyszerű. Ugatni lehet, dobálni nem. De ugye megint bilibe lóg a kezem.
Mondok én valamit: ezek a gyerekek nem ismerik azt a világot, és nem is engedem, h megismerjék, amíg nem elég felnőttek, nem elég erősek, h megismerjék. Addig Magyarország 18+. De talán 24+ lesz, majd meglátjuk.
...
(..mert megkérdezték ma, h németül tanuljanak, vagy magyarul.. elgondolkodtam. Nagyon elgondolkodtam. - Persze aztán azt kezdtem magyarázni, miért inkább magyarul. De rögtön az elején azt is megmondtam, h ne kössék mindenkinek az orrára, h beszélnek magyarul.)
...
"1942. október 9-én az Egyedül vagyunk című nyilas lap cikket közölt Rejtő Jenőről, nehezményezve benne, hogy az író zsidó származású, mégis nyugodtan írogathatja regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Ennek hatására a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és egy század részeként Ukrajnába került. Ott a nehéz viszonyok, az éhség, a hideg hamar felőrölték a szervezetét. 1943. január 1-jén meghalt.."
