StirlitzBlog

Heh-heh. Ugye így került ide, és most így kerül vissza oda, ahonnan jövendett.. a kör bezárul. Annyi index-fika szakadt ki belőle az utóbbi időben ( I. - II. - III. - stb., nem keresem, annyira nem érdekel), h most aztán elég lett: irány a szabadság, bekaphatják az elhízott műanyag-rokkerek, instant-lázadók, vákuumcsomagolt megmondók, és jópofák..

A blogspot kicsit spártaibb még, de majd berendezem, ha lesz rá időm, ez a hely viszont büdös.

Ennyi volt, Stirlitz lépett: csááá! hallgassunk kis zenét erre, szóljon a falurádió!

*

*

*

*

"Szóval ez itt alant szerintem, ronda is, igénytelen is. Az az eset, amikor van egy árvácska 5let, meg némi zsebpénz, de odáig már nem elég a púder, h rendesen végig vigyük a projektet. Mit mondjak, az 1972es penthouse kivágásokkal tapétázott öltözőszekrény, vagy a válogatott elmésségekkel, és haverok telefonszámával (hívjá', ingyé szopok) feldobott budik (ahol viszont takarítani szigorúan nem szokás) hangulatát idézi, de nagyon keményen. Szal, valami félkész sufnituningnak elmenne, ha ezt egy 13 éves kiccsákó csinálja a haverjaival, bár akkor is kritikusan említeném a fölöslegesen magas költségvetést, de megérteném, és folytatásra (szorgos tanulásra, gyakorlásra) biztatnám a készítőt. Na most gondolom, itt nem 13 éves kölkökről van szó..

Nulla harmónia, nulla stílus, nulla kidolgozottság, az összhatás átgondolatlan, tök esetleges=tákolmány. A bronz szerintem túl nehéz árnyalat az autó karakteréhez. Full bronzból megcsinálni egy trabit elég bátor dolog, nem lehetetlen, csak kőkemény arányérzéket igényel, aminek itt nyoma nincs. Ez a kocsi úgy néz ki, mint egy fröccsöntött műbronz asztali öngyújtó kínai kivitelben, amin a puszta nézéstől is kopik  a festés.. A két barom visszapillantó olyan, mintha takonyból lenne, és valaki odapöckölte volna a kocsira aszt megragadt rajta valahogy, esetleg nem sorjázták le az öntvényt (ez áll a hátussó lámpákra is, csak ott az a PVC-utánzat deszkakerítés-mázolat eleve annyira brutális, hogy az embernek már nincs ereje velük foglalkozni.. A dologban az a legbosszantóbb, h a hátsó lámpák igenis jól néznének ki, lenne bennük lehetőség, csak ki kéne bontani - erre mondom, h bele kéne dolgozni őket a kaszniba. Így, ahogy vannak azonban semmi közük ott semmihez, és olyan érzést keltenek, amit az életben kangörcsnek szokás nevezni.). Az egészből az sugárzik leginkább, h ezt amolyan üvegtigristizenhatszorismételt poénnak szánták, mert a trabi az eleve egy fos, abból úgy se lehet jobbat, de majd beletesszük a zütősmocit 'szt nézhettek.. Ez az a hozzáállás, amivel jobb is, hasznosabb is kapálni menni, és ami inkább a lopógépeket jellemzi - bár ezen a lopógép-linken eleve több, eredetibb 5lettel találkozni, mint a vizsgált trabin.

Ha a 10telt kiállítónak lett volna egy grammnyi stílusérzéke, lopógépre költ ennyit, abba teszi bele a technikát a kompresszorral, choppert épít valódi deszkaódallal, vagy valami. Az elbírna egy kiállítást, ez a tárgy itt viszont rögtön visszájára fordítja a kérdést: milyen kiállítás bír el egy ilyet?*

Stirlitz már tudta, hogy nagyon kemény szöveg készül. Stirlitz azt az egy dolgot nem tudta, h merje-e kimondani hangosan. Stirlitz-nek erős érzete volt, h a kimondatlan dolog bent szárad aztán, ezért inkább jobb kitolni, mint a taknyot, semhogy benne száradjon. Ki kell mondani, ki kell mondani.. - bizonytalanul nézte a sötétséget. Persze Stirlitz már tudta, hogy ez már nem fog bent maradni..

Update:

De nem a kemény szöveg jött, a tavasz jött, elvonta Stirlitz figyelmét.. - mindig így megy ez..

UP azt kérdi, mi értelme volt 2006-09-nek. Nem érti. Úgy tesz, mint aki életében nem látott még kisztitkárt, vagy megyei elsőtitkár gyerekét focizni. Én megmondom hát, segítek szívesen: frkó egész életében, csöppnyi gyerek kora óta arról álmodott, hogy egyszer ő lesz majd Mátyás király. Úgy ám! Frkó is éppen olyan gyereknek született, mint a többi, csak belőle kisztitkár lett. Van, aki homokszekszuális lesz, van, aki kisztitkár.

Frkónak kemény munkával sikerült eltakarítani az útjából (igazi elvtárshoz méltóan) minden párttársát, konkurenciáját, anyuka segítségével legyűrni a belső ellenzéket, akik szintén arról álmodtak, hogy egyszer majd ők lesznek.. Hát hagyomány ez arrafelé (is). Végül ott állhatott a Népstadionban, ahol valamikor Puskásék is játszottak, és rajta volt a nemzeti mez, meg volt a Himnusz, és kifuthatott a pályára, és a nép ünnepelt, frkó pedig a mennyekben járt, a májusi szél lobogott! Széles, kissé groteszk mozdulatokkal hintett csókot rajongóinak, majd akkorát zakózott a cipőfűzőjében, amihez foghatót ritkán lát az ember, talán csak a Wágner úr tudott ilyeneket hat-nyolc liter rumtól. Fúú..! Ehhez a Szepesi kéne.. Frkó egyből történelmet írt, rögtön az elején.

"Az elitek önmagukkal és a hatalommal vannak elfoglalva, miközben a nyomorúság egyre nagyobb."

Gyurcsány Ferenc 1989

Na, frkó, a bátor megígérte, hogy elmegy a picsába végre. Aszondja még búcsúnak, h a válság kezeléséhez valami támogatottság kell. Tehát a válság nem kezelése az nem attól van, mert gyáva és béna hozzá, hanem mert nincsen támogatottsága. Bassza meg, mintha ezt a ferikét hallanánk itten, aki a kisz-t verte széjjel akkor. Semmit nem változott: hazudott akkor, hazudik most. Egyszer nem hazudott: Őszödön.

Hazudós frkó a bátor

"Álmaiban él az ember" - mondta egyszer valamikor nagyon régen valaki, a Holiday in X-City c. képregényben. Nem emlékszem, pontosan, ki volt, a Galaktikus Birodalom, vagy Bituman, sőt abban sem vagyok biztos, h a kettő közül valamelyik. Amiért most eszembe jutott, az ok az, hogy mintha nem lennének álmaik az embereknek manapság. A Tesco gazdaságos álmokat instant formában, vákuumcsomagolva, (némi álom hozzáadásával azonnal felhasználható), nem számítanám az álmok közé. Egy plazmatévében nem lehet élni. Szerintem. Abban a pillanatban, hogy ezt leírtam eszembe jutott, h mások, a többség szerint talán igen.

Aztán a budin Márait olvastam, és rá kellett jönnöm, a valóság mennyire más, mint az ember álmai. Lehet plazmatévé-álomban élni, igenis lehet, az instant álmokat éppen úgy képes elfogadni az ember, mint ahogy az instant leves is elég az életben maradáshoz. Most találtak életet hatezer méter magasságban. Azért szerintem, plazmatévé-álomban élni nem élet. Mármint nem emberi élet. Ez olyan, mint a soha ki nem égő emlék bennem (talán Esterházytól), amikor arról értekezik, Bécsben valamelyik rokona zacskós levessel fogadta, hogy magyaros íz azért legyen. Ha már magyart fogadunk, ugye. Azt hiszem, azóta mindenki megismerhette az instant magyaros ízeket, kezdve a pörkölttől, az erőlevesig, meg kitudja. Ilyen gyorsan, és ekkorát fordult a világ: Eszterházy nyavalygása a zacskós leves fölött, ma legfeljebb megütközést, vagy értetlenséget vált ki az emberekből, Magyarország ugyanis tökéletesen behódolt, röhejesen könnyedén föladta a konyháját. Mekikajáért állnak sorba az emberek, a pörköltlé kocka pedig biztosan remek üzlet. Vannak ugyan ezek a Kiszely-féle önjelölt megváltók, akik nagy zajjal az elszakadást hirdetik, és a pörkölt feltétlen felsőbbrendűségét, de hát mit mondhatna az ember valakiről aki kijelenti, hogy létezik nép, ami ötven év alatt feladja az alapszókincsét, és megtartja az identitását? Létezik a mesékben valóban, a való életben azonban nem volt erre példa. Egyrészről.

Másrészről Márai Föld, föld!...-jében azért elég pontosan beszámol, arról hogyan álltak a dolgok 1945ben írással, műveltséggel, meg ilyenekkel. Ha Máraihoz még hozzácsapjuk Vonnegut-ot, meg pár évet, akkor eljutunk a mához: Reader's Digest és NationalGeografic, meg a Cosmo: instant szóbeszéd.. valamint mekikaja és plazmatévé, vietnaminike gumipapucs, vagy vietnamiadidas, alföldi slattyogós kurva nagy pumával*.

Nem
       hiszem

                  el.. 

"Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni."

*

Ezzel a cenzúrázós hülyeségével az index motorja, vagy akárki ismét jól kibaszott Stirlitzel, aki egy valódi SS-Standartenführer-hez méltó gráciával szart az egészre. Volt egy sejtése, h megint kedvenc szórakozásának hódol az index vmely organikus vagy digitális alkalmazottja, de nem igazán érdekelte, simán kattintott a bezárásra, és rezzenéstelen lélekkel figyelte, ahogy a szöveg eltűnik. Azután két dolog jutott az eszébe:

A; esetleg mégis megjelenik

B; Úgy sem fértem bele a 2000 karakterbe.

C; Disznók elé gyöngyöt.

Pedig volt benne egy-két valóban frappáns, kerek gondolat, néhány tetszetős mondat is. Jó kis szösszenet volt, volt benne egy olyan, h akkor én meg most magyarországnak írom Magyarországot, és legközelebb akkor nagybetűvel, ha olyanom lesz.

Ezen a VD-n meg annyi volt a kapaszkodó, h Stirlitz a tüzet kérte számon rajta. Hol a tűz, kedves lánglelkű költőnk? Rímek vannak, na, nem túl khm... szóval nem csettintősebbek, frappánsabbak, zamatosabbak, mint kérem-én nem, ami mondjuk egy lagziban elmegy a vőfény részirű (főleg a második lityér füttyülős megszegte után), de erre most laptop, meg pendrive meg ilyesmi. Láng? Azt keressük máshol? Rendben, elfogadom.

Na de hát ez van, a boulevardesbrezsnyev galériából kb. 700e Ft értékben fújtak meg kölcsön cuccokat megnyitó után - nyilvánvalóan olyan arcok, akik pontosan tudták, miért jönnek, mit visznek, kitől. És amikor mindenki kisápadozta magát (mind a három kommentelő), h milyen gecik léteznek ezen a földkerekségen, akkor szépen el is ült az egész, maradt a kölcsön cuccok utáni tartozás, meg ami szokott.

Nos, VD laptopjához és pendrive-jához meg jöttek az ilyenek, azonnal, h nora publikálta az index meg kirakta címlapra a sztorit: "@Mr.RaverDesigner - Aki laptopon tárol adatokat, valamint egy egyszerű pendriveot táskába tesz, ráadásul a laptop mellé, az sikeres ember nem lehet..." - rögtön az elején - de ebből vagy féltucat.

Meg "@Illumination - hálistennek! bárki is vitte el nagy szolgálatot tett az emeberiségnek"

[no comment...]