StirlitzBlog

"Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni."

*

Ezzel a cenzúrázós hülyeségével az index motorja, vagy akárki ismét jól kibaszott Stirlitzel, aki egy valódi SS-Standartenführer-hez méltó gráciával szart az egészre. Volt egy sejtése, h megint kedvenc szórakozásának hódol az index vmely organikus vagy digitális alkalmazottja, de nem igazán érdekelte, simán kattintott a bezárásra, és rezzenéstelen lélekkel figyelte, ahogy a szöveg eltűnik. Azután két dolog jutott az eszébe:

A; esetleg mégis megjelenik

B; Úgy sem fértem bele a 2000 karakterbe.

C; Disznók elé gyöngyöt.

Pedig volt benne egy-két valóban frappáns, kerek gondolat, néhány tetszetős mondat is. Jó kis szösszenet volt, volt benne egy olyan, h akkor én meg most magyarországnak írom Magyarországot, és legközelebb akkor nagybetűvel, ha olyanom lesz.

Ezen a VD-n meg annyi volt a kapaszkodó, h Stirlitz a tüzet kérte számon rajta. Hol a tűz, kedves lánglelkű költőnk? Rímek vannak, na, nem túl khm... szóval nem csettintősebbek, frappánsabbak, zamatosabbak, mint kérem-én nem, ami mondjuk egy lagziban elmegy a vőfény részirű (főleg a második lityér füttyülős megszegte után), de erre most laptop, meg pendrive meg ilyesmi. Láng? Azt keressük máshol? Rendben, elfogadom.

Na de hát ez van, a boulevardesbrezsnyev galériából kb. 700e Ft értékben fújtak meg kölcsön cuccokat megnyitó után - nyilvánvalóan olyan arcok, akik pontosan tudták, miért jönnek, mit visznek, kitől. És amikor mindenki kisápadozta magát (mind a három kommentelő), h milyen gecik léteznek ezen a földkerekségen, akkor szépen el is ült az egész, maradt a kölcsön cuccok utáni tartozás, meg ami szokott.

Nos, VD laptopjához és pendrive-jához meg jöttek az ilyenek, azonnal, h nora publikálta az index meg kirakta címlapra a sztorit: "@Mr.RaverDesigner - Aki laptopon tárol adatokat, valamint egy egyszerű pendriveot táskába tesz, ráadásul a laptop mellé, az sikeres ember nem lehet..." - rögtön az elején - de ebből vagy féltucat.

Meg "@Illumination - hálistennek! bárki is vitte el nagy szolgálatot tett az emeberiségnek"

Namost általunk fejletlennek tartott kultúrákban is eljutottak már évezredekkel ezelőtt addig, h a tolvajnak levágják a kezét, h emlékezzen, nem jó dolog mások dolgait elvenni. Kérni kell. A csonkra pillantva ez talán beugrik az emberkének is, ha meg nem, akkor miután mindkét kezét elveszítette, igen trükkös formáit kell kimódolnia a lopásnak, ha továbbra is a szakmában szándékozik maradni. De nagy valószínűséggel koldulni fog, majd éhen hal.

Az, hogy magyarországon a becsület, a tisztesség, az emberség meghaladott, boldogulás ellenes szavak, finoman szólva is szomorú dolog.

Az index kultblogja meg egy szóvicc - kedves sokdiplomás agybirkódzók is felfoghatnának valamit a világból néha. Az index kultblogja a muffin meg ez. Kultúrában az index eddig ért, ér és fog érni. Hogy VD meddig ér, azt döntsék el az olvasói - Stirlitz eddig megvolt az írásai nélkül, meg lesz talán most már 2053-ig is valahogy.

Különös állatfaj az, amelyik a kiszolgáltatottakon élősködik. Persze mi mind ilyenek vagyunk: a gyermekkor maradványa ez bennünk. Csak van, aki tud uralkodni magán, és vannak akik kicsit sem. Ha valaki tud uralkodni e gyermeki örökségen, megláthatja a világot - a saját helyét, lehetőségeit is -, ebben a képben. Nagyon sok minden függ a nézőponttól. Ugyan azt a történést embertelenül sok nézőpontból lehet mesélni, tehát meg is lehet élni. Ez tehát azt s jelenti, hogy mi magunk is folyamatosan átértékeljük a dolgokat. Képzeljék el, azt kell mondanom, nagyon sikeres nézőpontok lettek a szuperhülye világmegváltások. A leggyermekibb kis mesék. Tulajdonképpen az ember sokat segít önmagán, ha elfogadja, hogy a körülötte élők, bár erősen hasonlítanak rá, attól még csupán ember méretűre nőtt csecsemők.

Na ez mind szép. De hogyan tovább? Létezik egy vonal, ami az utóbbi időben kissé háttérbe szorult: szabadság. Mintha megmerevedni látszana egyfajta egység, hogy szabadság tégedet húsz nap illet, és kötelez egy évben. Remélem, álmodom. Pontosabban hallucinálok. Mert szerintem úgy kb. nagyjából 365 nap szabadság illet meg engem, amiből áldozok 345 napot a számomra fontos emberekre. Ezt a 345 napot meg kell osztanom a számomra pénzért, mammonáért fontos emberekre szánt 345 nappal. A maradék időben nézhetem ahogy majmok bohóckodnak a Tvben. Olvashatom, ahogy idióták ámokfutnak a weben. Szerencsére vannak még ezek a bürokraták is, akik ellen kenőcs nem használ. A szifilisz legalább ugye olyan dolog volt, amiről tudta az ember, hogy miért kapta. De a bürokrata az milyen betegség? Megélhetési? El kéne gondolkodni azon, hogy miféle bajok tartoznak még a megélhetési betegségek körébe, aztán nem ám megállni itt e, hanem szépen továbblépni miféle betegségeket is szed össze az ember élete során? Hatalom, kurvafontosság érzet, meg ilyesmi? Jep. Mer betegség ám az is. A szifilisz egy agyi formája. Tessenek egyszer úgy a tükörbe nézni, hogy az a köcsög a tegnapi filmben, az a kis nyüzüge pöcs, az én voltam, és leszek ma. Hátborzongató-e? E. Nem is. Egész elviselhető, mi? Jobb, mint havat lapátolni, ami jobb, mint lemenni a bányába havi kettő ötvenért, ami nyolcvankétezer-háromszáz magyar pénzben.

Aztán tessenek elgondolkodni azon, hogy vajon ilyen életre minek teccenek csinálni még gyereket? Geciségből? Mert ugye, ha nem csinálja meg, nem kell lemenni a bányába egy életen át nap mint nap. Van-e gyerekem? Van. Voltam-e katona? Voltam. Köt-e az esküm? Milyen eskü? Tudod, mit mondtam eskü helyett? Nem ismétlem el. Az, hogy a majom mit beszélt a deszkapadlón, az őt magát sem érdekelte. Engem sem. Senkit se. Végiggondolás után tessenek elhúzni a templomba gyónni, hátha Isten megbocsát. Elárulnám, hogy nem fog. Azok a papok, akik felültek Isten megüresedett trónjára miután lelépett, a legbetegebbek minden agyi szifiliszes közül. Sajna. Ez a nyers való. Rohadtul próbálok valami ésszerű, kellemes fordulatot passzintani ide, évek óta nem sikerül. Itt az egyik gyökér, de ássunk tovább, mert időnk van. Bőven. Éppen elég. Azért mondom ezt, mert általában rohadt sok időnk van, általában unatkozunk, de azt azért eléggé kikérem magamnak, hogy, 345 napból 3454et azzal töltsek, hogy unatkozó emberek szellemi szifiliszének következményeit takaríjjam. Tessenek maszturbálni egyet. Ja hogy az ötlábú Lajos már görcsben van. Az Irén meg lassan szarusodik. Oké, értem. Nem gáz, megoldjuk. Kezdjen el kuglizni és egyen hozzá norbikekszet. Csak aztán ügyeljen rá, hogy ezt ne kompenzálja(korpázza) azzal, hogy bevezetteti az iskolában a kötelezőnorbikekszet. Cocjálisan és közegészségügyileg egyaránt. De van egy jobb ötletem is: locsolja le magát benzinnel, zarándokoljon el a Mennyei Béke terére, és gyújtson meg egy szál gyufát a halottak emlékére. Én megtettem. Az eleje elég izgi volt, ezer kilométer után már inkább olyan más. Persze azért soha nem ültem közel a tűzhöz, és minden szikra útját lekövettem. A cserjés vidékeken elég pattogós volt a gally.

Tehát ott tartottunk, hogy szabadság. Az ember Istentől való öröksége. Szar az élet, a fogam is fáj, de legalább szabad vagyok. Nem.

Csak húsz napot egy évben. A többit ledolgozod, hogy élj.

Hmm. Nem azt mondtam az előbb, hogy szar az élet? És azért dolgozom, hogy ezt a szart éljem? Mert különben nem fogom meglátni a menyországot? Nem-e? E. Azta. Ebből kell majd érettségizni? Az egyetemen már nem foglalkoznak vele. Az is igaz, hogy manapság még a képregénynek is van Akadémiája. Az is igaz, hogy én alapítottam. Azt is meg lehet nézni, milyen lett. Mit mond erre az ember? Tyylitaju. Stílusérzék, mondja a finn. Nem vagyok tagja a Magyar Képregény Akadémiának.

De hát ez így nem szép beszéd, tele van szomorúsággal, meg minden. Na mit tehetek én arról, hogy ezt akarják olvasni az emberek a budin? Mé? Ti nem szoktatok a budin olvasgatni? Mivel töltitek akkor az időt? Csempeméregetés? Nekem volt egyszer egy szobám, és abban a tapétán egy minta, ami tisztára olyan volt, mint Bruce Lee a Kolosszeumban. (a Kolosszeumot szépen aláhúzta a szövegszerkesztő. azt szeretné, ha Colosseumnak írnám. bekaphatja, azt hiszem. az ezzel kapcsolatos kommenteket törölni fogom. ezt magamnak írtam emlékeztetőül. Egyáltalán, mindent törölni fogok - Irving Washington. Dec.31.1944.)

Stirlitz 09.dec.2009.

Irving Washington elhalálozott 199.. .. -ben.

Elolvassuk, becsukjuk, odatesszük a többi közé. A hatalom (ami állítólag szintén embereket jelent) megpróbálja ezt túlharsogni. Reklámokkal, politikával, "hírekkel". A kutyát nem érdeklik ezek a hírek. Na ez éppen nem fontos.. De legalább érintettem a témát. Már nem vagyok rossz ember. De hülye igen, hogy ez egyáltalán foglalkoztat. Nesze bobi, itt egy falat - A kutya utálta, ha nevén szólították. Megcsóválta a farkát, de nem mozdult. A szalámi darab roppant árván didergett a kövön. Bobi tehát felkapta. Na ezzel a mozdulattal le is nyelte. Majd zavart méltósággal elment aludni. Farokcsóválás nuku. Stirlitz imádta ezt a stílust. Bobi, tapasztalatból, pontosan tudta. Nem is Bobi volt igazából a neve. A bobi csak úgy ráragadt. A dobi-ból származtatva, utalva arra, amikor a kisasszony meglógott egy tavaszon. Tulajdonképpen mindig meglógott, ki tudta nyitni az ajtót, Stirlitz meg nem szólt, amíg be is csukta. Amikor nem csukta be, akkor szörnyű cifra lebaszás volt, szóval becsukta. Azóta ellenőrizni jár Stirlitzhez, de a füttyöt vagy tizenkét kilométerről meghallja. Tizenkét kilométer nem távolság. Imádja, ha ordítanak vele. Ezt csak azért jelzem, mert ugye félelmetesen jó a hallása. A szaglása is. Imádja a rohadt halat. Amikor olyan a lehelete, hogy leterít egy bölényt, boldog. Kemény. Idegenekkel elég mogorva. Valami farkas lehetett a rokona egyszer régen. Esetleg az apja. Ki tudja? Errefelé nem firtatták a lények származását, igazolásnak elég volt annyi, hogy létezett, meg itt személyesen. Szóval nem kerülhetett volna egy szupermarketlánchoz polcfeltöltőnek, mert nem mosolygott eleget. Ennyit tudunk róla. Meg azt, hogy ha azt mondod neki ül, akkor leül. Aztán ilyenkor néha kinyalja magát, az megesik. Ne firtassuk a természetét, mert van neki. A hátulról lerohanás például nagyon kedves játéka. És imádja, ha ordítanak vele, meg parancsolgatnak neki. A mennyekben jár. Több laptopot szétrágott már. Ellenzi a libatömést. Az autókat utálja. A gumikat már nem harapja ki, mert olyat kapott az orrára, ami szintén elképesztően éles műszer, egszer hogy egy hétig a paradicsomban járt, és erre emlékszik. Erősen.

Szóval ezek megint száraz tények. Elég unalmas ám száraz tényeket közölni. Vegyük úgy, hogy csak emlékeztetőnek írom. De ennyi elég is ebből mára.