...
Megjött Gliv. Cigit hozott, és vodkát. Koskenkorvát talált csak, valami névtelen finn karcolóst, Stirlitz majd kiugrott a gatyájából. Közben kicsit beborult, szemerkélt pár csepp, a madarak is visszatértek a megszokott nótáikhoz, nem volt már akkora tavasz...- Sebaj - gondolta Stirlitz - fognak azok még énekelni kapucsengő áriát a kedvesüknek! Aztán tovább morfondírozott a vodka tüzében elmerengve, és rájött, hogy csőbehúzták.
Szibériából jól ismerte ezeket a madarakat, minden hülye hangot megtanulnak utánozni, és beleépítenek a dalukba. Na egy ilyen szórakozott vele az előbb.
Tekintetével a lombokat kutatta, hátha meglátja köztük a madarat, közben cigit sodort. Azon gondolkozott, hogy vajon eltalálná-e innen pisztollyal azt a madarat. Egészen biztosan. A fejét. A bal szemét. Megvárná azt a pillanatot, amikor olyan okosan, madarasan néz a bal szemével, és akkor. Stirlitz gyúrta a friss dohányt, szét kellett tépkednie picire, morzsolgatni. És ez az izé itt kekeckedik vele. Ezek kekeckednek a macskával is. Minden bizonnyal nagy ünnep van macskáéknál, amikor egy ilyet elkapnak. - gondolta Stirzlitz. Az olyankor kötött macskaházasság minden bizonnyal szerencsés lesz. Macskáéknál különösen szerencsések a házasságok...
- Min gondolkozol? - kérdezte Gliv - Olyan értelmesen nézel...
- A konzervcsajokon. - bökte ki végül Stirlitz.
- Abbahagyhatnád már ezt a csajfikát, tutira azért csinálod, mert neked nincs.
- Mi nincs nekem?
- Csajod.
- Ja az nincs. Imádom a logikádat... Szóval csak kis figyelmet szerettél volna? Valamit el akarsz mondani.
- Ezt honnan veszed?
- Fogalmam sincs.
