StirlitzBlog

Stirlitz kinézett az ablakon. Felhős hét kezdete után, ragyogó napfény volt tegnapelőtt; tegnap fagyos köd, ma ismét napfény, a hőmérséklet ennek megfelelően valahol mínusz tíz alatt. Szikrázott a hó. Éjjel telihold. Ez volt. Szeme végigfutott a fáskamráig ásott "alagúton" és megakadt a kutyán. A kutya Stirlitz-et nézte.
- A francból tudja, hogy én meg őt nézem? - futott át Stirlitzen - Vagy ez mindig engem bámul? - Nem, kétségtelenül nem mindig, gyakran észre sem veszi Stirlitz jelenlétét, ilyenkor jól meg lehetett ijeszteni, ami Stirlitz szerint kitűnő szórakozás volt. A kutya szerint nem. Stiritz fölállt, kinyitotta az ajtót. Na mi van? - kérdezte - Bejössz? A kutya billentett kettőt a farkán, de meg se moccant. Nem jössz be? - fordított Stirlitz a kérdésen, hátha így hatásosabb. Semmi reakció. Talán egy árnyalatnyival jobban kihúzta magát, de eleve elképesztő büszkeséggel feszített a hóban, úgyhogy nehéz lett volna megmondani, történt-e változás. Stirlitz belebújt a csizmájába, előkotort egy mahorkát, aztán odaballagott a kutyához. Az ajtót nyitva hagyta. - Hát akkor kabbe - közölte vele kedélyesen, ahogy társalogni szoktak egymás között. A kutya láthatóan roppant elégedett volt, hogy átható nézésével elérte, amit akart, Stirlitz kijött hozzá, és megsimogatta. Mindketten tudták, hogy ez így történt, sőt az sem volt csoda, hogy ezek után Stirlitz jól beledögönyözte a dögöt a fagyott hóba. Mert azért mégse.. A kutya erre tessék-lássék megcibálta Stirlitz pulóverét, meg a nadrágszárát, prüszkölt vagy hármat, és vigyorogva visszaheveredett a napsütésbe. Teljes volt a győzelme.

Stirlitz nagyot szívott a mahorkából. Merre jártál az éjjel? - kérdezte. Farok jobbra-balra: erre-arra... Nem unatkoztál mi? - rezzenéstelen kék tekintet - Gondoltam.. Stirlitz beledobta a csikket az e célra kihelyezett üres húskonzervdobozba. Egy pillanatig mélázott, vett két nagy lélegzetet a tiszta, jeges levegőből, aztán beledögönyözte a dögöt a hóba. Mert azért mégse..
- Ha nem jössz be, akkor maradj kint - közölte az ebbel. - Hülye vagy.
Farok jobbra-balra: duma. Túl öreg vagy te, nem bírsz már rendesen játszani - mondták a kék szemek.
- Kabbe..

(Figyelem! A kép senkit ne tévesszen meg, a háttérben látható kötelek nem azért vannak ott, mert a kutya munkára lett volna kényszerítve az imént. Ő hozza állandóan ki őket a fáskamrából, demonstrálandó tűrhetetlen, elnyomott helyzetét a világban: vele senki nem foglalkozik, stb., így kénytelen miszlikbe rágni mindent, és utána egy műveletlen barbár állat még üvöltözik is vele néha. Nincs igazság..)