Stirlitz-nek már régóta megvolt a gyanúja, hogy az Index-nél dolgozik egy ember, akit Indexnek hívnak, és hadilábon áll a magyar nyelvvel és a logikával.
Íme:
"A szonár a legapróbb tárgyakat, még egy pisztolyt is képes kimutatni, ha az nem süllyedt teljesen az iszapba.
Csütörtökön ezzel az eszközzel vizsgálták át a Duna Lánchíd és Szabadság híd közötti szakaszát, de holttestre nem bukkantak. Találtak viszont egy autóroncsot, egy elsüllyedt uszályt és két abroncsot a Dunában."
Hát igen, miután Index egy pisztolyt "legapróbb tárgyként" aposztrofál, közli, hogy kevésbé apró tárgyakat találtak azért a szuperszonárral, úgymint például uszály. Ez igen. Strlitz-nek ettől a rejtői humortól, ettől a wagnerúri nagyvonalúságtól, törökszultáni gondolatfűzéstől így reggeli előtt, közvetlenül ébredés után könnybe lábadt a szeme és megcsikordultak a fogai. Hülye ez? Hát hüje.
A létező dolgokat emígyen osztályozni, hogy a pisztoly, ami általában legalább tenyérnyi méretű szokott lenni, a legapróbb tárgyak kategóriájába kerül, míg a nem-olyan-apró-tárgyak között szerepel egy uszály példának okáért, erősen zavarta. Volt a szeme alatt, ott az ér mellett, egy ideg, az ilyenkor rángatózott. Egy uszály még egy kék bálnának sem apró tárgy, de még egy Bruhathkayosaurus-nak sem lett volna az. Talán még egy autóroncs sem. Na de, ha a pisztoly a legapróbbak közé tartozik, akkor mi van a töltőtollakkal? A külső merevlemezekkel? Az mp3 lejátszókkal és a mobiltelefonokkal? Ezek akkor hová tartoznak, ha egy pisztoly a legapróbb?
Valószínűleg éppen oda tartoznak, ahová a legoptimálisabb dolgok (Index ilyet is ismer ugyanis). Mert mint azt ma már nyilván minden általános iskolát végzett ember tudja, az optimum a legtökéletesebb, legelőnyösebb, legjobb. Na most ennél tökéletesebbnek, előnyösebbnek, jobbnak lenni nehéz. Mondjuk oviban még megy talán a leglegleglegleglegleglegkúlabb+1 pirosautó tulajdonosának lenni, de egy újságírótól már a hitelesség kedvéért is elvárná az ember, hogy ennél azért egy paraszthajszálnyival magasabb szintre libbenjen amikor ír. Ír, teccikérteni?, nem beszél, nem kell sietnie, nem kell kűzdenie az r betűkkel (lásd vidijó), van ideje átgondolni a dolgokat, törölhet, javíthat, satöbbi.
Annyi jó szakma van a világon, lehetne válogatni. Ott van például a hentes. Vagy autókereskedő, rikkancs. Oké, a lókupecekre mostanában sanyarú napok járnak, de lehet pólókereskedő, piócásember, plázacica (ez utóbbiak között ilyen logikával és nyelvi érzékkel még Arisztotelész és GrécsiLászló is lehetne, kedves Index), jegyellenőr, postás, vasutas, tűzoltó. Rendőr, katona! Politikus...! Egy politikusnak tényleg nem kell tudnia semmit. Ott kifejezetten előny, ha az ember hülye, és a legapróbb tárgyak közé sorolja a pisztolyt, meg az autóroncsot és az uszályt. Tényleg rengeteg szakma van a világon, még síkhülyék is találnak maguknak munkahelyet, számtalan idióta talál magának megélhetést, na de ne már egy újságnál... Miért éppen a nyelvet és a nyelven keresztül az emberek agyát kell nyomorgatni egy ilyen lénynek? És nem úgy van az, hogy az újság valahol felelős azért, hogy ne hányjon agyzsibbasztó fost az olvasók elé?
Stirlitz beletúrt ezüst fürtjeibe. Nem, nem így van. Azt szokták mondani, a piac szabályoz. Márpedig a piac jellemzően a silányat, a középszerűt, az olcsót favorizálja. Főleg a magyar szó piaca, főleg a dögöljön meg a szomszéd tehene piaca. És főleg azért, mert természetesen a piac közel sem annyira ért a termékhez, mint az, aki készíti, aki évekig csiszolja a módszert, az eljárást, pontosan ismeri az adott dolog minden részletét. Itt van jelentősége és felelőssége a kifejezésnek: minőségi. Minőségi újságírás például. Mert az újságírónak írnia is tudni kell, míg a fogyasztónak elég, ha olvasni tud. Teccikérteni? Egy cégnél valamikor hivatott emberek garantálták ezt Magyarországon is, és tessék elhinni, nem-magyarországon a mai napig léteznek emberek, akik egy-egy cégnél a minőségre figyelnek éppen ennek a logikának a mentén. Akik mondjuk olyanokat mondtak, hogy rendben van Bélám, ez mind nagyszerű, csak hát a pisztolynál vannak jóval apróbb tárgyak is, tenyérbe való méretével a pisztoly kurvára nem tartozik az apró tárgyak közé, szal ezt a mondatot most kihúzzuk ííígy ni, és írsz helyette másikat kb. harminc másodpercen belül, mert lapzárta. Érted. Nem személyes, ez szakmai dolog.
Csabi barátom azt hiszem erre mondja, hogy Stirlitz állandóan anakronisztikus kalandokba keveredik: lapzárta, meg rovatvezető, meg ilyenek.... 10ta anakronizmus.
Ugyanakkor ez a szerencsétlen Stirlitz agyérgörcsöt kap az ilyen trehányságtól, mert ez olyan, mint a kutyaszar az utcán mindazoknak, akik nem csak a csöcsöket keresik a sajtóban. Tessenek észrevenni, hogy a mai írott magyar nyelv éppen olyan dzsuvás, mint Budapest utcái, vagy a vidéki akácosok, amiket szemétlerakónak használ a jónép, és amilyen a magyar közélet. Fő kéne söpörni, teccikérteni? Nem a másik kertjét mutogatni, hanem a sajátot. Ott kezdődik a dolog - Stirlitz szerint.
Azt hiszem, mégsem véletlen a névegyezés: Index ír az Indexnek.
